2017. február 21., kedd

Japán kísértetlegendái 2

Japán hókirálynői



Yuki-onna (雪女), vagy hóasszony, a japán hitvilág népes családjának egy érdekes alakja, egy yokai. A néphit szerint Újév napján érkezik és február első napján távozik ismét.

Megjelenését többféleképpen írták már le, de többnyire egy magas, törékeny alkatú, gyönyörű lány. Haja bokájáig ér, hófehér, ritkábban hollófekete. Ruhája fehér kimonó. Egyes leírások szerint a bőre oly erősen sápadt fehér, hogy a nő szinte áttetszőnek tűnik. Néha lebegve jár a hó felett, mint a láb nélküli kísértetek, de képes hóvá, vagy köddé válni, ha fenyegetve érzi magát.
Személyisége az elmondások alapján erősen megosztott. Néha figyelmezteti az embereket előre, ha hóvihar jön, máskor tévútra csalja a vándorokat a havas hegyekben, akik aztán reménytelenül megfagynak. Állítólag figyelmezteti a kisgyerekeket, hogy ne játsszanak egyedül odakinn. Ha egy gyermek nem hallgat rá, akkor elrabolja.
Viszonylag fiatal yokai. Először egy, a Muromachi-korból (1333-1573) származó írásban tűnik fel. Alakja eleinte gonosz, de idővel változni kezd. Napjainkra egyre emberibb vonásokkal ruházták fel.
Áldozatait különböző módon öli meg. Van, hogy elég neki a látvány, ahogy a hóviharban eltévedtek meghalnak, máskor csókkal szívja ki az életenergiájukat. Van, hogy az otthonukban tör rájuk, de csak akkor, ha behívják. (érdekes hasonlóság a vámpírokkal…)
Van azonban gyengesége is. Ha egy fiatal férfi megtetszik neki, őt életben hagyja, de az nem beszélhet róla senkinek. Sőt az is előfordulhat, hogy beleszeret a férfiba, akivel aztán családot alapítanak, ám ha kiderül róla, hogy nem ember, akkor elhagyja a családját.

Azonban ne felejtsük, hogy a ma ismert yokai-ok, kamik, szellemek és társaik szinte mind a japán őshitben, a shintoban gyökereznek, így a yuki-onna is. Ő a téli fagy, a hideg és persze a hó metaforája, egyszerre mutatja a szépségét és a veszélyességét. Eredetileg nem ölt embereket, csak meg-megjelent. Később, a századok elteltével változott meg a kép róla és vált először gyilkossá, majd romantikus figurává.  Azt a formáját, amit a filmekből ismerünk, a 19. században kapta, Lafcadio Hearn történetváltozatának hatására.
Kevésbé ismert változata a tsurara-onna, vagy jégcsap asszony, akivel alakja az idők folyamán összemosódott. Az szintén kevésbé ismert, hogy nem csak fiatal nőként létezik yuki-onna, hanem gyermeklánytól idős asszonyig vannak variációi.

Tsurara-onna (つらら女) egy gyönyörű nő, akit talán éppen a férfiak magányossága hozott létre. Ha egy férfi hosszasan, vágyakozva bámul egy tetőről lelógó jégcsapot magányosságában, a tsurara-onna nem sokkal később megjelenik. A felszínen a jégcsapasszony egy hétköznapi – habár kifejezetten szépséges – nő.  Megjelenésükben megszólalásig hasonlítanak a yuki onna-ra, és mindkettőjük életeleme ugyanúgy a tél. Ahogy a téli hó olvadni kezd, és a jégcsapok sem lógnak már a tetőkről, a tsurara-onna is eltűnik a hideg idővel együtt.)


Találkozások:
Jeges lénye ellenére a tsurara-onna melegszívű, és szerető lélek. Valójában a legtöbb “jégcsapasszony-történet” arról szól, hogy szerelembe esnek egy emberrel, és hozzámennek feleségül. Ezek a kapcsolatok aztán kivétel nélkül tragédiával végződnek. A gyönyörű menyasszonynak elkerülhetetlenül el kell mennie, ahogy a tavasz közeleg, elhagynia az összezavarodott és megtört szívű férjet, és a jövőbeli találkozásuk a következő télen általában nem ér jó véget, ha hihetünk a legendáknak.
Minthogy úgy néznek ki, mint bármelyik emberi asszony, gyakran igen nehéz felfedezni valódi identitásukat. Egy esetleges jel lehet erőteljes vonakodásuk a forró fürdőtől. Alkalmanként a történetek úgy szólnak, hogy a férj hiába is kérleli őket, nem hajlandóak a fürdőzésre. Ha végül kimerülnek az ellenkezésben, engednek és belépnek a fürdőbe. Mikor a férj visszatér, csak néhány apró jégszilánkot talál a felszínen lebegve, a feleség viszont örökre eltűnik.

Tsurara-onna történetek:

Számtalan tsurara-onna történetvariáció létezik. Fellelhetőek minden olyan prefektúrában, ahol havas a tél, és minden történetben van egy kis egyediség. De azért találhatóak közös motívumok is szép számmal a különböző variációkban. A legtöbb szinte megtévesztésig hasonló a yuki-onna történetekhez. A fő szálak a szerelem, a házasság és végül az árulás/tragédia.

Az egyik legismertebb elbeszélés Echigo provinciában (ma Niigata Prefektúra) játszódik.
Egy fiatal, magányos férfi bámult ki az ablakán egy hideg, havas éjjelen. Csodálattal és sóvárogva figyelte a gyönyörű, téli tájat. Szíve mélyéről azt kívánta, bárcsak egy olyan gyönyörű feleséget találna, amilyen a tetőről lógó jégcsap. Nem sokkal később kopogás hangzott kintről. Egy nő hangját hallotta, ami olyan szép, és tiszta volt, akár a jég csilingelése.
“Bocsásson meg! Éppen úton voltam, de a rám törő hóvihar miatt nem tudtam folytatni az utazást! Megengedné, hogy a házában húzzam meg magam éjszakára?”
Az ifjú természetesen beleegyezett (melyik férfi ne tenné?), és elragadtatással vette tudomásul, hogy a nő arca legalább olyan gyönyörű, mint a hangja. Mindent megtett, hogy az asszonyt maradásra bírja.
Hónapok teltek el, és a nő még mindig a ház vendége volt… természetesen ő, és az ifjú mélységes szerelembe estek, és így megfeledkezett az utazásról. Összeházasodtak, és nagy boldogságban éltek együtt.
Egy tavaszi reggel a gyönyörű ifjú asszony vásárolni indult, de nem ért többé haza. Az ifjú férj hiába várta, várta egész nap, egész éjjel. A hó megolvadt, a szilva virágot bontott, és közelgett a tavasz. Az ifjú végigkérdezett mindenkit, hogy látták-e a feleségét, mindenfelé kereste őt, de sehol nem találta és senki nem látta őt. Lassan beletörődött, hogy az asszony elhagyta őt. Ahogy telt az idő, az összetört szíve lassan gyógyulni kezdett, és végül újraházasodott, elvett egy lányt a faluból.
A következő télen, egy hóvihar alatt az ifjú férj azon kapta magát, hogy az ablakon kifelé bámulva a hosszú, tetőről lelógó jégcsapokat figyeli. Szinte azonnal kopogás hallatszott. Az előző tél gyönyörűséges asszonya állt odakint. A férfi döbbenten meredt rá.
“Minden nap téged kerestelek! Mit jelentsen ez? Hogy voltál képes eltűnni egyetlen szó nélkül?”
A nő így felelt: “Tudod, az ember néha kénytelen alávetni magát a körülményeknek, de mi örök szerelmet ígértünk egymásnak! Azt mondtad, hogy a kettőnk közötti kötelék olyan erős, tiszta és gyönyörű, mint a jégcsapok odakint… és most… új feleséged van”
A gyönyörű, bánatos asszony ezzel elhagyta a házat. A férfi utánaszaladt, de volt felesége eltűnt. Ekkor az új feleség kikiáltott a házból, és azt kérdezte, mi történt.
“Semmi! Maradj odabent!”
A következő pillanatban hangos csattanás hallatszott, amit egy kiáltás követett. Az új asszony kirohant a ház elé. A férje a ház előtti téren feküdt. Halott volt, a fejéből egy hatalmas jégcsap állt ki, ami a tetőről hullott alá…

Egy másik eset Yamagata-ból, ahol egy férfi állította, hogy egy tsurara-onná-t vett feleségül. Az asszony gyönyörű volt, átható pillantással, és a bőre olyan fehér volt, mint a márvány. A férj szeretett esténként hosszú, forró fürdőt venni, de a felesége mindig elutasította, hogy csatlakozzék. Egy rettenetesen hideg, és havas estén a férfi aggódva ragaszkodott hozzá, hogy felesége is fürdőt vegyen, nehogy megfagyjon a hidegben. A nő tiltakozott, sőt ellenállt, de nem volt esélye a férje ellen, aki egyszerűen beledobta a dézsába. Amikor néhány perccel később visszajött, az asszonyt nem találta sehol, helyette csak néhány vékonyka jégcsap maradt a dézsa vizében.


Yuki-onna történetek:
Egy régi legenda az Edo-korból, a Sōgi Shokoku Monogatari –ból, kb. 1690-ből. A szerző egy Sogi nevű szerzetes volt, aki azt állította, hogy találkozott egy hóasszonnyal egy havas reggelen, amikor kiment a kertjébe. Leírása alapján a nő sápadtfehér bőrű, 20 év körüli és kb. 3,30 méter magas volt. Haja és ruhája olyan fehér volt, mint a hó. Mikor a férfi beszélni kezdett hozzá, a yuki-onna eltűnt.

Egy másik, Oguni-ból – Yamagata prefektúra -, származó történetben a yuki-onna tulajdonképpen egy holdbeli hercegnő, aki nagyon unatkozott. Kíváncsi volt, vajon milyen lehet a Földön, ezért leszállt a hópelyhekkel együtt, és itt is ragadt, mert arra nem gondolt, hogy juthat majd vissza.

Niigata-ban, egy öreg, és a felesége fogadót üzemeltettek a hegyi út mentén. Egy havas éjjelen egy szépséges fiatal hölgy tért be hozzájuk, aki egyedül utazott. Megmelegedett a tűznél, és együtt vacsorázott a fogadóssal, és a nejével.. Édes, elbűvölő teremtés volt, hihetetlen szépséggel megáldva. Éjféltájt, mikor az ádáz idő odakint a leginkább tombolt, felállt, és távozni készült. A fogadós könyörgött neki, hogy ne menjen ki, és megfogta a kezét, hogy marasztalja. Az hideg volt, akár a jég, és ettől az egyetlen érintéstől elszállt a férfi testéből minden melegség, heves reszketés vett rajta erőt. Ahogy próbálta a házban tartani, hirtelen a nő egész teste jeges párává vált, és egyszerűen kiszállt a kéményen át az éjszakába.


Egy következő történet Minokichi-ről, a szorgos inasról szól, aki egy heves hóviharba került a gazdájával. Egy hegyi kunyhóban kerestek menedéket. Miközben aludtak, megjelent egy hóasszony, és jeges lélegzetével megölte a gazdát, ám mikor látta, hogy a szolga, fiatal és jóképű, megkímélte, ám megígértette vele, hogy soha senkinek nem fog beszélni a találkozásukról, majd eltűnt. A következő télen a fiatalember egy gyönyörű fiatal nővel találkozott szülőfalujában, akit Yūki-nak hívtak. Hamarosan összeházasodtak és a nő tíz szép gyermekkel ajándékozta meg, akiknek feltűnően fehér volt a bőre. Minokichi egy  este elmesélte a feleségének, hogy mennyire emlékezteti  a hóasszonyra, akivel évekkel azelőtt találkozott. Yūki dühös lett. Felvette eredeti alakját és közölte a férjével, hogy megszegte az ígéretét és csak a gyermekek miatt nem öli meg őt, és ha a gyerekekkel bármi történne, azt keservesen megbánja, azzal a yuki-onna eltűnt.
(Megjegyzés: ez a történet többféle változatban létezik, de a mag ugyanaz. Érdekes a hasonlóság a Hókirálynővel is, aki jégszilánkot fúj az emberek szívébe, hogy megfagyassza azt)

Hogy vannak-e még hóasszonyok a Földön, ki tudja, de azért nem árt meg, ha a havas túrákon nem térnek le az útról, legalábbis Újév napja és február 1 között!



Képek:
1. by canispanthera
2. yokai.com
3. by Nukude
4-6. pinterest.com 
5. by Malisaa

Források:
Kwaidan by Lafcadio Hearn (1904)
Ancient Tales and Folklore of Japan by Richard Gordon Smith (1908)
The Night Parade of One Hundred Demons by Matthew Meyer: A Field Guide to Japanese Yokai (2012)
The Great Yokai Encyclopedia: The A-Z of Japanese Monsters by Richard Freeman (2010)
Yokai Character Collection by Michael Goldstein (2015)
https://yokaigrove.wordpress.com/2013/01/04/yuki-onna-lit-snow-woman-%E9%9B%AA%E5%A5%B3/

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése