Dvorák Etela
|
holdtölte
táncol
sóhajtozó
csillagok
befelé sírnak
|
hólepte kunyhó
düledező kis
kémény
fázik a magány
|
didergő ágak
hófehérben
lebbennek
téli meseszép
|
tél ajándéka
simogató
napfényben
gyémánt
hópelyhek
|
hintázik a tó
deres fűzfa
ágakon
jégbe zárt
világ
|
Walker Zsuzsa
|
görnyedt
akácfán
hó és holdfény
csillan…
álma kortalan
|
Ritkuló
lombok...
Nyárfám
halkabban suttog
a téli széllel...
|
Kopasz akácfa
merész
ecsetvonással
festi ágait...
|
Ablakom előtt
levetett lombú
nyárfa
cinkékkel ékes...
|
ablakom alatt
nincs többé
ciripelés
cinkepár
cseveg
|
Edit Musinszky
|
||
dermedt
hajnalon
fagyott ablak
– sóhajom
olvasztja
jegét
|
bús felhők
közül
kiszökő
napsugárban
hópelyhek
tánca
|
|
jégcsap
cseppje mély
lyukat vájt
a hóba: zöld
fűnek lélegzet
|
jeges ág
roppan,
törzse alszik
– fájdalma
nincs...kegyes a fagy
|
|
napos reggelen
ragyogó
hópelyhekből
halotti lepel
|
vadmacska
jeges
nyomából csipeget
az
éhes cinkepár
|
|
utolsó rózsám
szépsége
teljében várt
a fagyhalálra
|
telihold néz
be
kunyhóm jeges
ablakán,
gyertyám
elfújom
|
Harcos Katalin
|
Dermedt
drótokon
zúzmara zizeg
lágyan.
Énekel a fagy.
|
Szikrázó hóban
vidám csipkét
sző a tél.
Madár
lábnyomok.
|
Ma a december
dühös arcát
mutatja.
Hótorlaszt
emel.
|
Havas bundájú
szörnyként
fekszik a dombhát.
Szunnyad az
erdő.
|
Porhó szitál
rám.
Kezemre ül,
megpihen,
s tenyerembe
hal.
|
Duhaj szél
szalad.
Jeges kézzel
arcon üt
s tovább tántorog.
|
Tomos Hajnal
|
Téli virradat-
ezüstös fátyol
terül
öreg fejemre
|
Este még
szitált
a hold
kiváncsi fénye,
most jégen
csúszkál
|
Kopár őszi fa
reggelre
kivirágzik -
már szitál a
hó
|
Havazik lágyan
öregedő arcára
:
fehér fehérre
|
Lir Morlan
|
Tabi Kazu
|
|
hideg
holdfénynél
éles árnyak a havon tél-éji tusrajz |
Téli estéken
lótuszvirág
illata
csupáncsak
emlék.
|
|
hosszú a sötét
–
leheletem megdermed ilyen éjszakán |
Szürke
hajnalon
pille hullott
kezemre.
Téli szél
küldte.
|
|
fám csupasz
ága
gyászkimonójára vár addig bóbiskol |
Jégnek
sikerült
elnémítani
téged,
locsogó patak.
|
|
Távoli tüzek!
Látványotok elkísér kihűlt kunyhómig. |
Szél seper
havat
fagyott
szántóföld fölé.
Jégvirágot
vet.
|
|
Forró tea, óh,
hogy vágynak csészéd után fagyott ujjaim! |
hangosan
recseg
a hó lépteim
alatt –
oly halkan
esett
|
|
Hó.
Madárlábnyom.
Semmi más nem töri a táj fehérségét |
kopár ágakon
színesedni
kezd a hó-
egy szilvavirág!
|
Fotók: TabiKazu
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése