2017. december 12., kedd

Jégbe zárt világ... Téli haikuk





 
Dvorák Etela

holdtölte táncol
sóhajtozó csillagok
befelé sírnak

hólepte kunyhó
düledező kis kémény
fázik a magány

didergő ágak
hófehérben lebbennek
téli meseszép

tél ajándéka
simogató napfényben
gyémánt hópelyhek

hintázik a tó
deres fűzfa ágakon
jégbe zárt világ



Walker Zsuzsa

görnyedt akácfán
hó és holdfény csillan…
álma kortalan

Ritkuló lombok...
Nyárfám halkabban suttog
a téli széllel...

Kopasz akácfa
merész ecsetvonással
festi ágait...

Ablakom előtt
levetett lombú nyárfa
cinkékkel ékes...

ablakom alatt
nincs többé ciripelés
cinkepár cseveg





Edit Musinszky




dermedt hajnalon
fagyott ablak – sóhajom
olvasztja jegét

bús felhők közül
kiszökő napsugárban
hópelyhek tánca



jégcsap cseppje mély
lyukat vájt a hóba: zöld
fűnek lélegzet

jeges ág roppan,
törzse alszik – fájdalma
nincs...kegyes a fagy



napos reggelen
ragyogó hópelyhekből
halotti lepel

vadmacska jeges
nyomából csipeget az
éhes cinkepár



utolsó rózsám
szépsége teljében várt
a fagyhalálra

telihold néz be
kunyhóm jeges ablakán,
gyertyám elfújom




Harcos Katalin

Dermedt drótokon
zúzmara zizeg lágyan.
Énekel a fagy.

Szikrázó hóban
vidám csipkét sző a tél.
Madár lábnyomok.

Ma a december
dühös arcát mutatja.
Hótorlaszt emel.

Havas bundájú
szörnyként fekszik a dombhát.
Szunnyad az erdő.

Porhó szitál rám.
Kezemre ül, megpihen,
s tenyerembe hal.

Duhaj szél szalad.
Jeges kézzel arcon üt
s tovább tántorog.



Tomos Hajnal

Téli virradat-
ezüstös fátyol terül
öreg fejemre

Este még szitált
a hold kiváncsi fénye,
most jégen csúszkál

Kopár őszi fa
reggelre kivirágzik -
már szitál a hó

Havazik lágyan
öregedő arcára :
fehér fehérre



Lir Morlan

Tabi Kazu



hideg holdfénynél
éles árnyak a havon
tél-éji tusrajz

Téli estéken
lótuszvirág illata
csupáncsak emlék.



hosszú a sötét –
leheletem megdermed
ilyen éjszakán

Szürke hajnalon
pille hullott kezemre.
Téli szél küldte.



fám csupasz ága
gyászkimonójára vár
addig bóbiskol

Jégnek sikerült
elnémítani téged,
locsogó patak.



Távoli tüzek!
Látványotok elkísér
kihűlt kunyhómig.

Szél seper havat
fagyott szántóföld fölé.
Jégvirágot vet.



Forró tea, óh,
hogy vágynak csészéd után
fagyott ujjaim!

hangosan recseg
a hó lépteim alatt –
oly halkan esett



Hó. Madárlábnyom.
Semmi más nem töri a
táj fehérségét

kopár ágakon
színesedni kezd a hó-
egy szilvavirág!






 Fotók: TabiKazu

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése