Japán legendás lényei
A japán népi hiedelmek egyike azt
tartja, hogy bizonyos macskák természetfeletti erőkkel rendelkeznek. A két legismertebb közülük a bakeneko és a
nekomata. Mindkettő a házimacskából
alakul ki és mindkettőjük a magasabb szintű démonok családjába tartozik, a yōkai-k
közé.
Bakeneko
Akkor kell gyanút fogni a gazdának, ha
közönségesnek tartott cicusa lassan eléri a 13. életévét és mégsem akar
öregedni, vagy amikor egyre kövérebb
lesz és a súlya eléri, meghaladja a 4 kg-ot, és ha mindezek mellett rajtakapják,
hogy két lábon állva lámpaolajat iszik, akkor semmi kétség. Másik lehetőség,
amikor biztosan átalakul a macska, ha éppen meggyilkolt gazdája véréből iszik.
Ezután a megtermett kutyaméretűre növő cicaszörny étrendje megváltozik. Előnyben
részesíti az emberhúst. Az elbeszélések szerint a bakeneko sötét hatalommal
rendelkezik és elsősorban a halottidézés területén. Képesek a halottakat
„életre kelteni” és a szolgálatukba állítani, némelyek hitodamákat (tűzgömbök,
amelyek látható emberi lelkek) idéznek meg, és ha átugranak egy ember felett
éppen a halála pillanatában, akkor képesek annak az alakját felvenni.
Egy
ismert történetben egy Tasaku Genbei nevű férfi anyja egyik napról a másikra
furcsán megváltozott. Addigi szokásával ellentétben minden nap bezárkózott a
szobájába, barátaival minden kapcsolatot megszakított és a családját is kerülte,
étkezni pedig csak egyedül étkezett egy zárt helyiségben. Körülbelül ebben az
időben tűnt el az asszony szeretett macskája. Egy este, mikor megint egyedül
evett a szobájában, a fia az ajtóhoz lopódzott és belesett egy keskeny résen.
Rémülettel látta, hogy egy megtermett macskaszerű lény gubbaszt a padlón anyja
ruhájában és állati maradványokat rágcsál. A fiatalember előrántotta a kardját,
majd feltépte az ajtót és lefejezte a szörnyet, az pedig lassan visszaváltozott
az eltűnt macskává, a padló alatt pedig megtalálták az idős asszony
maradványait.
Egy másik elbeszélés egy hűséges macskáról szól, amely egy oszakai kereskedő
féltve őrzött szépséges leányának volt a kedvence. Olyannyira, hogy folyton
vele volt, még éjszaka is ott aludhatott a szobájában. Eleinte nem zavarta a
kereskedőt, ám idővel furcsa gondolatok kaptak szárnyra a fejében. Mi van, ha ez
nem is egy közönséges macska, hanem egy gonosz szellem macska alakjában és
azért férkőzött be a családba, hogy elrabolhassa a szépséges leányt.
Elhatározta, hogy megöli az állatot, ám éjszaka az álmában megjelent a macska
és szomorúan közölte vele, hogy igaztalanul vélekedik róla. Nagy igazságtalanságot követne el, ha megölné
és talán még nagyobb szerencsétlenséget zúdítana a lányára. Elmondta, hogy a
kamrában egy szokatlanul nagy patkány rejtőzik. Nem közönséges rágcsáló,
hanem egy gonosz démon. Miatta őrizte minden pillanatban a lányt, ám ahhoz nem
elég erős, hogy egymaga legyőzze a patkányt, ezért azt tanácsolta a kereskedőnek, hogy
menjen el egy barátjához és kérje kölcsön annak Butchi nevű macskáját, majd
hagyja őket éjszakára a kamrában. A férfi úgy is tett. Másnap reggel, mikor
kinyitotta az ajtót, a három állat ott feküdt egymásba akaszkodva, karmokkal,
fogakkal és alig pihegtek a kimerültségtől. A kereskedő döbbenten látta, hogy a
patkány nagyobb a macskáknál. Felkapott egy hosszú kést és elvágta a kapálódzó
szörnyeteg torkát. A két hős macska súlyos sérüléseket szerzett a kétségbeesett
harcban, és minden odaadó ápolás ellenére kimúltak. Tiszteletre méltó temetést
kaptak bátorságukért és hűségükért hálából.
A közismert és szerencsét hozó figura, a maneki-neko
eredetije szintén bakeneko volt, de a ritka, jóindulatú fajtából való… ha pedig
valóban csak mosakodott volna, mint az egyik meseváltozatban olvasható, akkor
később lett belőle yōkai.
Nekomata
A nekomatát a bakeneko rokonaként
tartják számon. Mind a buddhizmusban, mind a shintoban fellelhető. Ugyanúgy
természetfeletti ereje van, képes alakot változtatni és szereti az emberhúst. A
két yōkai közti különbség sokáig összemosódott, ezért a fennmaradt írásművekben
néha nehéz volt eldönteni, hogy melyikükről is van szó, de idővel segített a
nekomatákra jellemző kettévált farok. A feltételezések itt is megoszlanak
abban, hogy a nekomata egy különösen erős bakenekóból alakul-e ki, vagy szintén
egy nagyranövő házimacskából, de a helyzeten nem változtat. A nekomaták kivétel
nélkül kegyetlenek és rosszindulatúak.
Japán és Kína bizonyos hegyeiben élnek,
ugyanakkor a japán néphit különbséget tesz a vad, hegyi nekomata és a
házimacskából kialakult, emberek között élő változata között. Ez utóbbinál
megfigyelhető, hogy az idő múlásával az állat mérete extrém módon növekszik,
meghaladva a közönséges házimacska nagyságát.
A nekomaták szintén sötét mágiával
gyakorolnak hatalmat. Ők is képesek halottakat kontrollálni és hitodamákat
idézni, emellett több emberi nyelven beszélhetnek, gyakran járnak két lábon, ha
senki sem figyeli őket, valamint előszeretettel veszik fel idősebb asszonyok
alakját. Sokszor táplálkoznak gazdáik vérével, miközben megigézik őket.
Kínai eredetű, hogy a nekomaták farka
kígyóvá válhat, japán változatában a farkukat fáklyaként használják arra, hogy
felgyújtsanak házakat. Ennek következtében a 11-dik században divatba jött,
hogy levágták a macskák farkát. A csonkítást 1602-ben császári rendelet
tiltotta meg.
Érdekes jelenség, hogy az idő múltával a
nekomata mérete növekszik a leírásokban.
1685-ben egy nekomatáról ad hírt a Shinchomonshū (17-dik sz-i japán
szövegek gyűjteménye), amit Kii
provincia (mai Kishū) hegyeiben sikerült csapdába csalni, hogy a szörny
akkora volt, mint egy vaddisznó.
A Wakun
no shiori (kézirat, 18-dik sz.) 1775-ben a hegyekből hallatszó nekomata
ordításáról tudósít, s amely ordításból arra következtettek, hogy a démon
akkora lehet, mint egy oroszlán.
A Gūisō
(寓意草) 1809-ben egy 2,8 m magas nekomatáról ír, ami
egy megölt kutyát vitt a szájában.
A legkorábbi ismert irodalmi mű, amiben
a „nekomata” elnevezés megjelenik, az
1334-1339-ből származó zuihitsu
műfajú (japán esszé) Tsurezuregusa
című gyűjtemény Yoshida Kenkō buddhista szerzetes tollából.
Az
egyik történet egy jámbor és buzgó papról, Amedabutsu-ról szól, aki a Gyōgan
templom közelében élt és az imádság mellett író is volt. A szomszédjai egyszer azt mesélték, hogy a
közeli hegyekben él egy nekomata nevű szörny, ami embereket eszik, aztán
hozzátették. Bár mi nem hegyek között élünk, mégis gyakran hallani nekomatává
változó macskákról, amik embereket ragadnak el. Amedabutsu megjegyezte, hogy
ezután óvatosnak kell lennie, ha egyedül van úton. Egy este éppen egy
felolvasásról jött hazafelé, mikor a háza közelében a pataknál egy furcsa,
leírhatatlan külsejű lényt pillantott meg a sötétben. Annyira megijedt, hogy
megbotlott és beleesett a patakba. Segítségkiáltására megjelentek a falusiak
fáklyákkal és kihúzták. Csak ekkor jött rá, hogy a kutyája jött eléje és csak
üdvözölni akarta. Bár értékes ecsetjei és írása a vízbe veszett, mégis örömmel
sietett haza és az sem zavarta, hogy a falusiak kinevették.
1685-ből fennmaradt egy ún. kawaraban, azaz egy hirdetmény, ami egy Ōneko-ról,
avagy óriásmacskáról ad hírt, ami Azabu-ban (Tokyo része) garázdálkodott. Kutyákat,
embereket és néha rókákat sebesített, vagy ölt meg, míg végül sikerült nehezen
elfogni. 3 láb magas macska volt, kb 91 cm, kettéágazó farokkal.
A Yamato
Kaiiki-ben (大和怪異記
„Japán titokzatos történetei”),
1709 körül egy ismeretlen szerző arról
ír, hogy egy szamuráj házában újra és
újra megmagyarázhatatlan hitodama-jelenések tűntek fel. A kísérteties tűzgolyók
közvetlenül a padló felett lebegtek mind a házban és a ház körül. Hiába
próbálták őket elkapni, nem sikerült. Egyik este a lakónegyedben egy egész
rajnyi hitodamát figyeltek meg, amik egy fa csúcsán lebegtek, eközben a
szamuráj szolgálóit poltergeist (dobálózó szellem) rémisztgette maguktól pörgő
párnákkal. Az egyiküknél ide-oda repkedett, mielőtt a nő nyomtalanul eltűnt
volna. A szamuráj papokat, ördögűzőket hívott, hogy találják meg a jelenségek
forrását, de hiába, akárcsak az imái és megkötő varázslatai, hatástalanok
maradtak. Aztán egy este a szamuráj egy két lábon járó, vén macskát látott meg,
amely a tetőn sétált, fején egy kendővel, amin az eltűnt szolgáló neve
látszott. Miután a ház ura nyíllal lelőtte a lényt, akkor fedezték fel, hogy a
farka kettéágazik. A démonmacska pusztulásával a nyugtalanító jelenségek
megszűntek.
Érdekességként megemlíteném még a Kasha (火車) nevű yōkait, amit még
Ōneko –nak is neveznek. A barátságos maneki-neko ellentéte. Mivel hasonlít a
bakeneko-ra és a nekomatára, ezért gyakran keverik velük is. Szerencsétlenül
járt emberek holttestét lopják el, mielőtt elhamvasztanák őket. Tüzes
óriásmacskának is nevezik, mert állítólag tüzes szekéren viszi az elátkozott
lelkeket a Pokolba.
Nem démon és nem yōkai a Nekogami (猫神), hanem shinto eredetű
szellemi lény, amit később az Edo-korban kamivá emeltek, hálából azért, hogy
megvédték az élelmiszerraktárakat, valamint a selyemhernyó-állományt az
egerektől és patkányoktól. Napjainkban ezeket a macskaistenségeket nagy
tisztelet övezi és ők védelmezik a házimacskákat, az ő jóindulatukat kell
megnyerni, hogy egy macska sokáig éljen, vagy meggyógyuljon. Miyagi
prefektúrában tíz shinto-szentély van, amelyek valamelyik macskaistenségnek
vannak szentelve.
A bakeneko kedvelt alakja a mai
horrorfilmeknek, melyek főszereplője többnyire a modern ízlésnek tetsző
bosszúvágyó, fiatal és csábítóan szép nő képében megjelenő macskanő, aki valódi
alakját akkor veszi fel, mikor férfiáldozata megjelenik a színen. (Kuroneko, Az
Otama-tó szellem macskája)
A tanukihoz hasonlóan a nekomata és a
bakeneko is kedvelt alakjai a kabuki és a bunraku színháznak. Ott hagyományosan
női alakban szerepelnek és a spirituális kapcsolatot képviselik a nőiesség,
alakváltás és halál között.
Miként lettek a hízelgő bundásokból
kegyetlen szörnyek, arra sokféle elmélet van. A macskák személyisége mindig is
elbűvölte, vagy irritálta az embereket. Az egyetlen „házi”állat, ami nem függ
az embertől és az egyetlen, amely megtartotta a szabadságát, vad személyiségét.
Csupán
érdekességként megemlítenék néhány érdekes hasonlóságot más kultúrákból:
Egyiptom – Bastet, a Macskaistennő és
Sachmet
Skandinávia – Freya istennő, akit
sokszor macskaként, vagy macskával ábrázolnak, a kocsiját pedig két macska
húzza
Malajzia – egy bajang nevű vámpírmacska,
ami halvaszületettekből fejlődik ki…
Bengál dravidák – egy chordeva nevű
mágikus lény, ami fekete macska alakjában jelenik meg, s a gyengék és betegek
életenergiáját szívja ki
Görögország – Ailuranthrop, vagy
macskaember, ami alakváltó és varázserejű. (19.sz)
Románia – régi elbeszélések szerint a
macska egy Kata nevű nőből lett
Magyarország – még sosem hallottam ezt a
történetet, de állítólag régi mondák szerint Évát az Úr egy macska farkából
teremtette. Mikor kivette Ádám bordáját, a macska ellopta a csontot és szökni
próbált vele, de az Úr utánakapott és a farka leszakadt. Így történt az eset…
Van még egy magyar vonatkozású hiedelem, miszerint a 7 – 12 év közötti macskák boszorkánnyá változhatnak, hacsak nem karcolnak a hátukba egy keresztet.
Van még egy magyar vonatkozású hiedelem, miszerint a 7 – 12 év közötti macskák boszorkánnyá változhatnak, hacsak nem karcolnak a hátukba egy keresztet.
Csizmás kandúr meséje a kétlábon járó,
beszélő macskáról, aki bizony tipikusan bakeneko.
A fekete macska szerencsétlenséggel való
állítólagos kapcsolata, ami talán összefügg avval, hogy a boszorkányokat csak
fekete macskával írják le.
Itt említem a Constantine c. filmből azt a a részletet, ahol a főszerepló démonvadász (Keeanu Reeves) egy fekete macska segítségével jut át a Pokolba.
Itt említem a Constantine c. filmből azt a a részletet, ahol a főszerepló démonvadász (Keeanu Reeves) egy fekete macska segítségével jut át a Pokolba.
Minden földrésznek vannak macska
legendái és legendás macskái, legyenek házimacska formájúak, vagy oroszlánok,
leopárdok, jaguár. Oldalakon keresztül lehetne róluk írni… Ami viszont
figyelemreméltó, hogy távoli kontinenseken élnek egymáshoz hasonló legendák, ám
ez már egy új történet…
Források:
Képek:
Utagawa
Kuniyoshi – "Ume no Haru Gojūsantsugi" Kabuki triptichon. 1835-ben mutatták be a
darabot.
Bakeneko
(化け猫, monster cat) from the Buson Yōkai Emaki
Ōneko
(a giant cat, nekomata in Japanese) from a historic Kawaraban, ca. 1685
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése