JISEI, az utolsó haiku

„A mi országunkban a zen szerzetesek haláluk órájában búcsúverset írnak. A többségük még akkor megfogalmazza, amikor még egészségesek, aztán, mikor haldokolnak, olyan, mintha spontán jutott volna eszükbe. Némely ezek közül a versek közül badarság, de vannak, amelyek komoly megbecsülésre tesznek szert.”

Ismeretlen szerző: Nomori no Kagami, 15. század

Kép forrása 

Sofu Lelkek ünnepe: fogadtam őket tegnap ma vendég vagyok

Bairyu óh hortenzia, folyton változol vissza első színedhez

Shutei nyárnapi fagy: mit itthagyok csupán víz mi ecsetem mosta

Hokusai akár egy szellem bebarangolom most a nyári mezőket

Kimpo ez a mai nap az utolsó nap látni a Fuji hegyét

Gitoku tiszta ég – az út melyen jöttem, és amin most visszatérek

Basho úton betegen: álmom kóborolni kezd tűnt mezők felett

Banzan búcsúzás – megyek én is mint minden dolog harmat a füvön

Ensei búcsúajándék testemnek: ha akarja végsőt lélegzem

Ensetsu őszi szélroham nincsen további dolgom ezen a földön

Fukaku kabócapáncél üresen: megyünk, ahogy jöttünk, csupaszon

Tsukioka Yoshitoshi tusképe. Akashi Gidayu generális megírja szeppukuja előtt a búcsúversét, miután  1582-ben csatát veszített. Tsukioka Yoshitoshi: Poem by Akashi Gidayu

https://terebess.hu/haiku/somogyvari.html

Somogyvári Zsolt (1967-) japán haiku fordításai  JISEI*
Zen-szerzetesek és haiku költők versei a halál mezsgyéjéről
Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1994
A műfordítások hitelességét ellenőrizte: Dr Janó István