Fudzsivara no Csikata, a harcedzett
szamuráj, Kózuke tartományban élt. Egy nap szolgái rablót fogtak el a házában,
akinek valahogy sikerült kiszabadítania magát bilincseiből, ám nem jutott ki a
házból, ezért kétségbeesésében túszul ejtette Csikata kisfiát. Bemenekült vele
egy szobába és tőrét a rémült gyerek torkának szegezte.
A szolgák urukhoz rohantak és
elújságolták neki, mi történt. Mikor Csikata meglátta fiacskáját a késsel a
nyakán, megijedt. Tehetetlennek érezte magát. Mit tegyen? Túl messze van a
rablótól, hogy kicsavarja kezéből a fegyvert!
- Ha valaki közelebb mer jönni, leszúrom a
gyereket! – szólalt meg rekedt hangon a túszejtő.
Csikata ráparancsolt az embereire, hogy
maradjanak távol, de tartsák szemmel az egérfogóba került betörőt, majd a
kormányzóhoz sietett, aki a közelben lakott. A kormányzó, Minamoto no Jorinobu bölcs
ember volt, szigorú, nagyszerű kardvívó és mellesleg Csikata régi barátja, mert
Csikata anyja volt Jorinobu szoptatós dajkája.
Csikata berontott hozzá és sírva panaszolta
el neki, mi történt. Jorinobu türelmesen végighallgatta, majd elmosolyodott és
így szólt:
- Megértelek barátom, de most nincs idő a
siránkozásra. Cselekedned kell, akár ember, akár isten, akár démon az
ellenséged! Úgy viselkedsz, mint aki elvesztette a józan eszét, pedig harcos
létedre tudnod kellene, hogy minden helyzetben rettenthetetlennek kell
maradnod! Ez pedig azt jelenti, hogy nem törődsz sem a magad, sem a családod
életével! A feleséged és gyermeked iránt érzett gyengédséged csak kolonc a nyakadon!
Hagyd, hogy megölje, azután pedig megölöd őt! Így gondolkozik egy igazi harcos!
De ha már idejöttél, veled megyek és megnézem, mi történt a házadban.
Kardot tűzött az övébe és elindult
barátja otthonába. Mikor a szobához ért, meglátta a sarokban kuporgó rablót,
aki azonnal felismerte. Nem szólalt meg,
de kését erősebben nyomta a gyerek nyakához, jelezvén, mit fog tenni, ha a
kormányzó túl közel jönne hozzájuk. A fiú félelmében kiabálni kezdett.
- Látom, hogy mentsd magad, egy gyereket
ejtettél túszul, vagy netán azt tervezed, hogy megölöd, ha nem szabadulhatsz? –
kérdezte Jorinobu.
- Mit képzelsz rólam, uram? – fortyant fel
a betörő. – Hogyan is ölhetnék meg egy gyereket! Nem vagyok én gyilkos, de nem
akarok meghalni én sem! Azt hittem, ha elfogom, akkor talán elmehetek innen
épségben.
- Értem, de akkor vedd el a tőrödet!
Ismersz engem, ugye? Tudod, milyen ember vagyok. Nem akarom végignézni, ahogy
megölöd ezt a gyereket! Most pedig dobd el a kést!
A rabló maga elé meredt, aztán felnézett
a kormányzóra.
- Köszönöm uram. Valóban nincs választásom
– azzal elhajította a tört, majd elengedte a remegő fiút, aki azonnal
elszaladt.
Egy csatlós megragadta és kirángatta a
kertbe. Csikata, aki tanúja volt az egész jelenetnek, biztos volt benne, hogy a
kormányzó ott helyben kivégezteti a bűnözőt, és testét a kutyák elé vetteti
martalékul.
Jorinobu a foglyot nézte, majd
megszólalt:
- Rendben. Elengedted a fiút. Tudom, hogy
a nyomor vett rá a lopásra és halálfélelmed erre a gaztettre, de nem bántottál
senkit, és amikor arra kértelek, elengedted a túszodat. Szabad vagy! Hagyjátok
távozni! – szólt az embereihez.
- Mondd meg, mire van szükséged! – fordult
most a meglepődött rablóhoz, aki nem tudott kinyögni egyetlen szót sem, majd
sírva fakadt.
- Adjatok neki ennivalót! – parancsolta
Jorinobu. - Már megszegte a törvényt, nem akarom, hogy a végén öljön
kétségbeesésében! Keressetek az istállóban egy erős teherhordó lovat, tegyetek
rá egy olcsó nyerget és hozzátok ide!
Nyilakkal teli tegezt rakott a férfi vállára,
íjat adott a kezébe és egy tarisznyát tíz napra való rizzsel, aztán felültette
a nyeregbe.
- Most pedig menj! – parancsolt rá, s a
férfi gyorsan ellovagolt.
A bölcsesség nélküli hatalom nem ismer
könyörületet.
(Ismeretlen szerző a Heian-korból)
Fotók:
1. Heian-kori szamuráj, pinterest.com
2. Minamoto no Yorinobu (源頼信,c.968-1048)was
Samurai in Japanese of Heian era.This picture was drawn by Kikuchi Yosai（菊池容斎)
who was a painter in Japan.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése