Tojotomi Hidejosi (1536 – 1598)
/Beceneve „Kis majom” volt/
Japán hadúr és császári főminiszter
(1585–98) a Hadakozó Fejedelemségek korában. Folytatta és sikeresen befejezte
Oda Nobunaga álmát, Japán egyesítését, amit halála után Tokugava Iejaszu
tökéletesített.
Származását tekintve, többen vannak azon
a nézeten, hogy paraszt családból, vagy alacsony rangú harcos családban
született. Ifjú gyermekként Tótómi daimjó egyik hűbérurának lett az apródja. Ezután
Imagava Josimoto - Szuruga provincia - szolgálatában áll, majd Oda Nobunaga
harcosai közé áll, és hasznos ötleteinek köszönhetően gyorsan hírnevet és
pozíciót szerez. 1573-ban, miután két hadurat is legyőz, Nagahama ura lesz, és
felveszi a Hasiba Csikuzen no Kami nevet, melynek jelentése Hasiba, Csikuzen
ura.
1577-ben Nobunaga parancsára nekilátott
Szan-in és Szan-jó meghódításának, s e hadjárat során Biccsú tartományt is a
saját fennhatósága alá vonta. A Harima tartománybeli Himedzsi várából kiindulva
ostrom alá vette Takamacuban Móri Terumoto daimjó erőit. Bár Oda Nobunagának
sikerült megszilárdítania hatalmát Közép-Japánban, 1582-ben egy hűbérese,
Akecsi Micuhide fellázadt ellene. Nobunaga megsebesült, majd Honnójiban nem
teljesen tisztázott körülmények között életét vesztette, mire Hidejosi azonnal
békét kötött Terumotóval. Ezután követte Micuhidét, hogy megbosszulja rajta néhai
urának a halálát. Miután győzedelmeskedett Micuhide felett, visszatért
Honnójiba, és bemutatta az áruló levágott fejét Nobunaga szellemének. Vitatott,
hogy Hidejosi lépése mögött mennyire állt valódi hűség elhunyt ura irányában,
és mennyire szerette volna taktikai lépésnek használni a legitimációja
megalapozásában.
Az Oda család hűbéreseinek gyűlésén
Hidejosi Nobunaga unokáját támogatta, szembeszállva a néhai vezér két
befolyásos hűbéresével, akik az elhunyt családfő harmadik fiát látták volna
szívesen a család élén. Egyiküket 1583-ban Hidejosi legyőzte, és megengedte,
hogy szeppukut kövessen el. Még ugyanabban az évben, számos stratégiailag
fontos erődítmény elfoglalása után, várat építtetett Oszakában. Eztán
nekilátott, hogy befejezve Nobunaga nagy művét, meghódítsa egész Japánt, véget
vessen az akkor már több mint két évszázada dúló feudális anarchiának, és
újraegyesítse az országot. A következő évben megütközött Tokugava Iejaszu
daimjóval, aki az elhunyt Oda Nobunaga második fiát támogatta az örökösödési
háborúban. Miután a csata nem hozott döntést, a két vezér szövetséget kötött.
Hidejosit 1585-ben a császár kancellárrá
(kanpaku), később pedig főminiszterré (dadzsó-daidzsin) nevezte ki, ezenkívül
neki adományozta a Tojotomi családnevet. Nem sokkal ezután Hidejosi békét
kötött az időközben megint csak ellenlábasává lett Móri Terumotóval, majd
meghódította Japán nyugati részén Sikoku és Kjúsú szigetét. Több csatában
szövetségese, Tokugava Iejaszu segítette őt győzelemre. Miután 1590-ben Iejaszu
segítségével uralma alá hajtotta a keleti Kantó és Óu körzetet, Hidejosi állt
annak a daimjókból álló szövetségnek az élén, amely lényegében egységes nemzeti
kormányzatot alkotott.
Csak egy fia született az egyik
ágyasától; a gyermek (Tojotomi Hidejori) hatéves volt, amikor Hidejosi meghalt.
Bár Hidejosi tervei szerint ő örökölte volna a birodalom irányítását, ez a terv
nem valósult meg a halála után. 1600-ban Tokugava Iejaszu magához ragadta a
hatalmat, és 1603-ban megalapította a Tokugava-sógunátust, azaz a Tokugava
család örökletes katonai diktatúráját.
Oda Nobunagával ellentétben Hidejoshi
alacsony származású hadúr volt. Bár az országot képes volt egyesíteni a
Nobunaga halála után megnőtt hadseregével, így is szüksége volt minden forrásra,
ami legitimálni tudta az uralmát. Miután Nobunaga afférja Ashikaga Josiakival
teljesen megszüntette a sógunok politikai hatalmát, Hidejosi a kiotói császári
palota felé fordult a legitimáció biztosítása érdekében. Sokan úgy gondolják,
hogy Hidejosi azért nem próbálta megszerezni a sóguni címet, mert ahhoz a
Minamoto vagy a Taira családból kellett volna származnia - azonban alacsony
származása ugyanígy kizárta volna őt az császári udvar címei viselése alól is.
Legitimációját származásának misztifikálásával
próbálta biztosítani. Saját elbeszélése szerint megfogantatásakor édesanyja a
nap fényével ragyogó csillagot látott, amelynek az egész ház csodájára járt, és
megjósolták, hogy "A születendő
gyermek erénye majd olyan hatalmakba tör, hogy a majd tízezer irányba, a Négy
Tengeren is átsugároz". Ez, és ehhez hasonló legendák a saját
származásáról az alacsony születését hivatottak ellensúlyozni, valamint
megpróbálták megteremteni uralkodásának törvényességét.
Misztikus származástörténetén kívül
Hidejosi előszeretettel használta a kultúrát, mint legitimáló erőt. Ezek közé
tartoztak a nó dráma előadások, amelyeket sokszor ő maga is írt, valamint
gyakran a főszerepet is ő játszotta a megfelelő hatás érdekében. A tea
ceremónia ismerete, Sen no Rikyu teamester oldalán nem csak jogosultságának
megalapozására volt hasznos, de a politikai tárgyalások lefolytatásakor is
hasznosnak bizonyult.
Politikai pályafutásának kezdetén legelső
intézkedései között volt az úgynevezett „kardvadászat”
(katanagari), vagyis a földművesekre, kereskedőkre és kézművesekre vonatkozó
fegyverviselési tilalom érvényesítése. Ez az intézkedés hozzájárult a
társadalmi osztályok szilárdabb kialakulásához, valamint nehezebbé tette az
ugrást ezek között a társadalmi osztályok között. Ehhez kapcsolódik az ő általa
bevezetett si–nó–kó–só is, amely szintén a harcosok, földművesek, kézművesek és
kereskedők osztályai közötti szigorú elkülönítést jelentette. Fontos fogalom
még a siro vari, a szükségtelennek ítélt várak lerombolása. Hogy a földesurak
hűségét biztosítsa, előfordult, hogy áthelyeztetett daimjókat, valamint
jellemző volt rá az is, hogy szintén hűségük elnyerése érdekében a csatában
legyőzött ellenségeinek kivégzés helyett földet adományozott.
Nobunaga korai kezdeményezéseit követve
Hidejoshi már szervezetten mérte fel az ország földjeit (kencsi). A szállítás
és a kereskedelem fellendítése érdekében kiterjesztette az egész országra a
Nobunaga ideje alatt megkezdett tevékenységeket, melyek magukban foglalták az
ellenőrzőpontok valamint a céhek (za) beszüntetését. A bányászat fejlesztését
is támogatta.
Miután meghódította egész Japánt,
unokaöccsét, Tojotomi Hidecugut nevezte ki kanpakunak (ezt, fia születése után
visszavonta, Hidejorit téve meg örököséül), ő maga pedig felvette a taikó címet
– ez a visszavonult kanpakut illette meg. Megkezdte Korea inváziójának
előkészületeit. Állítólag Kínát, a Fülöp-szigeteket és Indiát is meg akarta
hódítani, Nobunaga vízióját követve, de Japán katonai ereje az első, 1592. évi
hadjárat után még a Koreai-félsziget megtartásához sem volt elég. A Kínával
kötött béke is csak a Korea elleni második támadásig (1597) tartott.
Hogy fia utódlása biztosítva legyen, a
haldokló Hidejosi 1598-ban két tanácsot hozott létre: az öttagú Régenstanácsot,
Tokugava Iejaszu vezetésével, és a szintén öttagú Biztosok Testületét, melyet
Isida Micunari irányított, akire fia gyámkodását is bízta. Halála magával hozta
Tokugava és Isida harcát a hatalomért, mely végül Szekigaharánál az utóbbi
halálával, és Hidejosi dinasztia-terveinek pusztulásával járt. Japán új ura
Tokugava Iejaszu lett.
Érdekesség:
Már fiatal korában nagy ügyességről tett
tanúbizonyságot urai szolgálatában az ellenfelek biztonsági rendszereinek
kikémlelésében. Hadvezérként is nagy súlyt fektetett a hírszerzésre, rengeteg
ügynököt foglalkoztatott, de maga is tett veszélyes felderítő utakat az
ellenfél területén. A későbbi korok japán titkosszolgálati munkatársai számára
ő lett a nagy példakép.
Képek:
1.
by Madart
2.
wikia.com
3.
Battle of Okehazama, pinterest.com
4.
Tojotomi Hidejosi's armor, wikimedia.org
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése