2019. február 12., kedd

Hosoda Mamoru: Mirai - Lány a jövőből - kritika, filmismertető


Mirai - Lány a jövőből 2018

Első kézből sikerült megtanulnom, hogy ha kritikát szeretnék írni egy filmről, akkor nem szabad előtte mások véleményébe beleolvasni, mert könnyen befolyásolhat. Mamoru Hosoda eddigi összes alkotásáról írtam már, így elég nyilvánvaló volt, hogy kíváncsi leszek az animegyártás ezen mesterének vadiúj bemutatójára, a Mirai-ra is (Mirai of the Future, Mirai no Mirai, Mirai – Lány a jövőből) is.

A cselekmény:

Anya és apa boldogan éldegélnek az általuk felépített házban, mely igencsak különleges, hiszen a férfi maga tervezte. Hamarosan egy kölyökkutya is csatlakozik a családhoz, majd Kun is megszületik, aki nagyon élvezi, hogy körülötte forog a világ, egészen addig, míg kishúga, Mirai meg nem érkezik. A négyéves fiú képtelen elfogadni, hogy a figyelem nem rá irányul. Úgy érzi, szülei már megfeledkeztek róla, és lassan megutálja a kis jövevényt. Ahogyan a helyzet elmérgesedik, és édesanyja visszatér a munkába, egyedül hagyva őt a dolgozó és háztartás fenntartani próbáló édesapjával, egyszercsak furcsa eseményláncolat kezdődik, melynek első aspektusa, hogy a ház átriumában találkozik egy felnőtt lánnyal, aki azt állítja, ő a jövőbeli Mirai.



Az elemzés:

Mamoru Hosodától megszokhattuk már, hogy izgalmas témákat feszeget a művei során, melyek történetét egyébként ő maga írja meg. Jelen esetben több réteget is felismerhetünk, amellett, hogy egy slice-of-life fantázia szülte világba enged betekintést, egy család életébe. Éppen ezért a cselekmény és a látottak értelmezése is több szinten lehetséges, ezért igyekszem mindegyiknek végigmenni. Lévén a fentiekben már ellőttem, hogy erről az alkotásról már született egy cikk, ráadásul pszichológiai alapokon nyugvó megközelítéssel, így talán megengedhetem magamnak a kritika műfajának kicsivel szabadabb kezelését.

A legegyszerűbb megközelítés egyértelműen az, ha nagyjából szó szerint vesszük a történetet. Ebben az esetben a Mirai egy család születését mutatja be nekünk, ahol a legfontosabb tanulság, hogy minden egyes új jövevény megbolondítja a helyzetet, és az alkalmazkodás lesz a legfontosabb kérdés, hiszen egy pár összeszokása is arról szól, hogy megismerik egymás jó és rossz oldalát, elfogadják a másikat, ami egy idő után feltétel nélküli szeretetté alakulhat át. Ezt a köteléket aztán erősítheti egy közös szerzemény, ami lehet egy ház, de akár egy háziállat is, mely aztán felelősségre tanítja őket. Természetesen a klasszikus értelemben vett családi modell megkoronázása az első gyermek vállalása, mert ott már komolyabban oda kell figyelniük, illetve jóval közelebb áll majd hozzájuk, hiszen kettejükből születik meg az utód, aki majd tovább viheti a vérvonalat. (Így mindenféle megközelítésben sikerül szemléltetnek a szituáció jelentését, jelentőségét.)
Ez a réteg tényleg leegyszerűsíti a cselekményt, de nem ad magyarázatot a misztikus szálra, azaz a címben említett jövőből érkező Mirai-ra. Japán legendákra is találunk utalást az animében, így akár el is mehetnénk emellett, de úgy tűnik egy következő rétegben kell keresnünk a magyarázatot.



Ha már amúgy is a családnál tartunk, és a szimbolikus családfa akár ott is állhat a kertben, ahogyan a film bevezetőjében is szépen megjelenik ez; akkor tekinthetjük úgy az egész történetet, mint egy tágabb értelemben vett család egyik állomását, egyik ágát a folyamatban. Azaz nem az a lényeg, ami aktuálisan történik, hiszen globálisan szemlélve csupán egyetlen generációja ez egy klasszikus vérvonalnak. Ez jóval több magyarázattal szolgál a látottakra, mert így értelmezhetőek azok a misztikus jelenségek is, mint a kertben megjelenő furcsa emberek. Itt bizony értelmet nyer a teljes szereplőgárda, mert megtanítják nekünk, hogy minden folyamatnak része az is, amikor hibázunk, és ez nem egyedi jelenség. Amikor próbálkozunk, és valami nem sikerül, de ennek ellenére kitartunk mellette, egy idő után meghozza a várva várt gyümölcsöt. Sosem szabad feladni, akkor sem, ha esélytelennek tűnik a vágyott dolog elérése. Ebben pedig nem csak a családnak van szerepe, hanem annak is, hogy mi szeretnénk azt létrehozni. Az összetartás elengedhetetlen, a csapatmunka szükségeltetik a működéshez. Hiába próbálják a szüleink azt belénk sulykolni, hogy ne rosszalkodjunk, és hallgassunk rájuk, mi is tisztában leszünk azzal – legalábbis előbb vagy utóbb –, hogy ők ugyanúgy beleestek azokba az útvesztőkbe, amibe mi keveredtünk. Természetes jelenség tehát, hogy megpróbáljuk megóvni utódainkat a kudarctól, azt viszont felnőttként el kell fogadnunk, hogy csak úgy fejlődhet valaki, ha azokat elköveti, és tanul belőlük.

Hiába a küzdelem az ellen, hogy másként cselekedjenek a családunk tagjai, mint ahogyan azt elvárnánk tőlük, emlékeznünk kell, mennyire hasznos volt az, hogy bizonyos pontjain az életünknek átéltük azokat, és így jobb emberként keveredtünk ki belőle, a következőkben másként álltunk a szituációkhoz. Ez pedig már egy harmadik réteg, a felnőtté válás folyamatáé, amelyet ugyancsak szemléletesen ábrázolnak a Mirai során. Regényesen mondva ez a karakterfejlődés aspektusa, amely kimondatlanul is fontos, hogy jelen legyen egy-egy történet során, kivéve, ha a statikus jellemeknek funkciója van. A tanulási folyamatok nincsenek elrejtve, csak nem arcbamászósak, a többi szereplő szembesíti a másikat azzal, hogy mennyire megváltozott ahhoz képest, amilyen korábban – akár gyermekkorában – volt.
Ezt értelmezhetjük egyetlen személy szintjén is, de én nem ragadnék le, és összekapcsolnám a rétegeket egymással, hiszen a lényeg az, hogy minden és mindenki hatással van ránk, arra, ahogyan cselekszünk, ahogyan beszélünk és reagálunk, amilyen emberré válunk. Ez alól nem kivétel az sem, hogy mi magunk milyenek vagyunk, mert bizony az is kihathat a jövőnkre, ha szembesítenek múltbéli vagy akár jövőbéli önmagunkkal – ez utóbbi a sci-fi eszközei közé tartozik, de jelen anime esetében is könnyedén belesimul a cselekménybe.

Szeretem komplex módon, akár globálisan is értelmezni az animék boncolgatta kérdésköröket és a megjelenített problémákat, ami azt jelenti, hogy ezt a bekezdést bátran kihagyhatják azok, akik a filozófiai fejtegetéseket nem kedvelik, valamint SPOILER-esnek tartják. Ötvözzük és foglaljuk össze tehát azoknak, akik látták már a Mirai-t, és kérdőjeleket hagyott bennük a történet értelmezése. Számomra legalábbis a következőket jelenti a cselekmény, az elénk vetített képi anyag. Azon túl, hogy a középpontban Kun áll, ő valójában a család férfi- és női tagjainak szimbolikus megtestesítője is, ez megmagyarázza a kertben lezajló eseményeket, melyek nem csupán a fantáziája szüleményei, hanem megmutatják azt is, hogy életük különböző állomásain milyen nehéz helyzetekkel kerültek szembe a felmenői, hogyan küzdöttek meg a problémákkal, és a fiú génjeiben gyakorlatilag örökítették ezeket az élményeket. Nyilván ők nem tudnak megjelenni a srác előtt, nem tudják ezeket elmondani, de egy animációs film tökéletesen alkalmas eszköz arra, hogy ezeket a tudásokat átadja, megjelenítse, miként klasszikus drámai művekben ez bizony bevett eszköz volt.
De itt nem állunk meg, hiszen azt is láthatjuk, ahogyan a felnövő lánygyermek szembesíteni próbálja a kis Kunt annak a következményeivel, amit a jelenben tesz vele a bátyus. Azaz egy teljesen globális megközelítést láthatunk, hogy ki milyen jó tanáccsal látná el a fiút jelenlegi helyzetében, hogy felnőjön, igaz és szerető testvére legyen a kis Mirainak, akinek a neve is ugyanúgy szimbolikusnak mondható. A misztikus szál tehát könnyedén kibogozható, ha nem csak a látottakon gondolkodunk el, hanem azon is, milyen hatással van ez a fiúra, aki egyértelműen elhanyagoltnak érzi magát, hiszen az új jövevény a „jövő”, ő már a háttérbe szorult és igencsak féltékeny Mirai-ra. Mégis, a cselekmény folyamán fokozatosan elfogadja a változást, és felnő a feladathoz, megérti, hogy neki kell megvédenie a kishúgát, ez pedig egy új szerep, amelynek meg kell felelnie. De nem csak ő fejlődik, ugyanígy megváltozik a rendetlen és hebrencs anyuka, és a családi élettől menekülő, munkába temetkezett férj is, és igazi családdá érnek össze.

Az alkotókról:

Mamoru Hosoda (Wolf Children, Summer Wars, The Boy and the Beast, The Girl Who Leapt Through Time) eddigi alkotásai során is különböző világok ütköztetésével találkozhattunk, de a legfinomabban a Mirai-ban sikerült ezt ábrázolnia. Tovább megyek, erős Satoshi Kon hatást is érzékelek a műben, ahogyan itt a fantázia és a valóság elemeit vegyíti, olyan igényességgel, miként a rendezőmester a Paprikában és a Perfect Blue során teszi. Persze hasonló megoldásokkal a The Boy and the Beast szimbolikájában is találkozhattunk, de ott jóval árnyaltabb volt az egész ábrázolása, sokkal inkább egy fantáziavilágban jártunk, itt viszont egyértelműbb, hogy üzenetet szeretne közvetíteni, azaz a síkok valójában nem találkoznak, a jeleneteket inkább virtuálisan kell értelmeznünk. Így szemlélve ez Hosoda úr eddigi legérettebb alkotása.
Nem meglepő módon a Chizu Studio karolta fel ezt a munkáját is (Wolf Children, The Boy and The Beast). De az sem sokkol majd senkit, ha elmondom, a művészeti vezetést is olyanokra bízták, akik Ghibli-animációk során segédkeztek, hiszen Takashi Omori és Yohei Takamutsu is részt vettek a From Up On Poppy Hills elkészítésében, ez pedig jelen anime képi világában is visszaköszön. Igen, ezzel azt akarom mondani, hogy – bár eddig sem voltak kétségeim Mamoru Hosoda képességeit illetően, de – ezzel a művel „felzárkózott” Miyazaki és Shinkai mellé. A mű vizuálisan szemet gyönyörködtető, az animációk kifogástalanok, felismerhetjük a különböző említett hatásokat a rajzok során is, de Hiroyuki Aoyama (The Great Passage) karakterdizájnja és Masakatsu Takagi (Wolf Children, The Boy and The Beast) zenéje is fantasztikusan illeszkednek a Mirai mondanivalójához.

Bár a műről egyértelműen a Paprika és a Totoro ugrik be elsőre, valamint a Millennium Actress varázslatos cselekménye, a Mirai mégis egyedinek mondható, hiszen zseniálisan felépített, sokrétegű alkotás. Nagyon sokáig nem derül ki róla, hogy nem egy egyszerű helyzetkomikumokkal tűzdelt vígjátékkal van dolgunk, hanem bizony súlyos kérdéseket boncolgató izgalmas drámával, méghozzá a szó klasszikus értelmében is megállná a helyét, azaz a színpadon is el tudnánk képzelni. Ebből a szempontból is kiemelkedőnek mondható a mester munkásságából, de nem utolsó sorban azért is, mert a világ, amelybe elkalauzol bennünket, sokkal barátságosabban közelíti meg a problémákat, mint egy arcbamászósabb alkotás. Képes egyszerre bájosan mosolyogtató, elbűvölően játékos és végtelenül komoly lenni, ahogyan a rendezőtől ezt már megszokhattuk.
Emellett viszont sokkal érettebb mű, a Mirai, mint a korábbi animék, legalábbis az eddigiekre ez teszi fel a koronát.




Értékelésem 10/10

Smaragd Sárkány

https://smaragdanimesarkany.blog.hu/2018/10/02/mirai_lany_a_jovobol

2019. január 21., hétfő

Jégbe zárt világ... - Téli haikuk



Lir Morlan

hideg holdfénynél
éles árnyak a havon
tél-éji tusrajz

hó... madárlábnyom.
semmi más nem töri a
táj fehérségét

hosszú a sötét –
leheletem megdermed
ilyen éjszakán

fám csupasz ága
gyászkimonójára vár
addig bóbiskol



Dvorák Etela

hólepte kunyhó
düledező kis kémény
fázik a magány

hintázik a tó
deres fűzfa ágakon
jégbe zárt világ

tél ajándéka
simogató napfényben
gyémánt hópelyhek

didergő ágak
hófehérben lebbennek
téli meseszép



Csütörtöky Ladislaus

fénylő első hó
meggyötört fák rejtenek
rókát osonót

télnek feszülő
nyárfa kopár ágai
törnek álmodban

sötét fellegből
játékos pelyhek hoznak
vidám nevetést

lágy hópaplanon
hol feketerigó járt
utad arra visz



Fekete Auguszta

vonatablakra
lehelt gondolat dermedt
jégvirággá lesz

dermedt faágon
cseperedő jégcsapok
majd lecsöpögnek

jégvirágba zárt
illat jeges nyugalma
csontokig hatol

varjak hangolnak
háttérben tél fuvoláz’
fázik a táj: kárrr



Edit Musinszky

dermedt hajnalon
fagyott ablak – sóhajom
olvasztja jegét

viskóm kilincsén
éhes cinke didereg
szemei csukva

jeges ág roppan,
törzse alszik – fájdalma
nincs...kegyes a fagy

napos reggelen
ragyogó hópelyhekből
halotti lepel



Sapa Brown

mily hideg az est
végig fut a lábamon
csak egy kicsi pók

nézd a téli szél
össze-vissza dobálja
szoknyádról szemem

új évben új lét
ó, másnapos reggelen
szétszórt rizsszemek

nézd, a jégvirág
most mily szép és törékeny
e téli éjben



Walker Zsuzsa

ablakom alatt
nincs több ciripelés
cinke kopogtat

lombtalan akác
merész ecsetvonással
festi ágait

görnyedt akácfán
hó és holdfény csillan…
álma kortalan

fagyos tornácon
nem járok már mezítláb
ez nem Echigo...



Tabi Kazu

szürke hajnalon
pille hullott kezemre
téli szél küldte

tiszta padlómra
a széthúzott ajtón át
hópihe hullott

fagyos hajnalon
csak a hó csikorog az
alvó tó felett

újév reggelén
az éjjel hullott havon
átszaladt egy őz




Fotók: TabiKazu

2019. január 15., kedd

Japán hókirálynője

 

Yuki-onna (雪女), vagy hóasszony, a japán hitvilág népes családjának egy érdekes alakja, egy yokai. A néphit szerint Újév napján érkezik és február első napján távozik ismét.
Megjelenését többféleképpen írták már le, de többnyire egy magas, törékeny alkatú, gyönyörű lány. Haja bokájáig ér, hófehér, ritkábban hollófekete. Ruhája fehér kimonó. Egyes leírások szerint a bőre oly erősen sápadt fehér, hogy a nő szinte áttetszőnek tűnik. Néha lebegve jár a hó felett, mint a láb nélküli kísértetek, de képes hóvá, vagy köddé válni, ha fenyegetve érzi magát.
Személyisége az elmondások alapján erősen megosztott. Néha figyelmezteti az embereket előre, ha hóvihar jön, máskor tévútra csalja a vándorokat a havas hegyekben, akik aztán reménytelenül megfagynak. Állítólag figyelmezteti a kisgyerekeket, hogy ne játsszanak egyedül odakinn. Ha egy gyermek nem hallgat rá, akkor elrabolja.
Viszonylag fiatal yokai. Először egy, a Muromachi-korból (1333-1573) származó írásban tűnik fel. Alakja eleinte gonosz, de idővel változni kezd. Napjainkra egyre emberibb vonásokkal ruházták fel.
Áldozatait különböző módon öli meg. Van, hogy elég neki a látvány, ahogy a hóviharban eltévedtek meghalnak, máskor csókkal szívja ki az életenergiájukat. Van, hogy az otthonukban tör rájuk, de csak akkor, ha behívják. (érdekes hasonlóság a vámpírokkal…)
Van azonban gyengesége is. Ha egy fiatal férfi megtetszik neki, őt életben hagyja, de az nem beszélhet róla senkinek. Sőt az is előfordulhat, hogy beleszeret a férfiba, akivel aztán családot alapítanak, ám ha kiderül róla, hogy nem ember, akkor elhagyja a családját.
Azonban ne felejtsük, hogy a ma ismert yokai-ok, kamik, szellemek és társaik szinte mind a japán őshitben, a shintoban gyökereznek, így a yuki-onna is. Ő a téli fagy, a hideg és persze a hó metaforája, egyszerre mutatja a szépségét és a veszélyességét. Eredetileg nem ölt embereket, csak meg-megjelent. Később, a századok elteltével változott meg a kép róla és vált először gyilkossá, majd romantikus figurává.  Azt a formáját, amit a filmekből ismerünk, a 19. században kapta, Lafcadio Hearn történetváltozatának hatására.
Kevésbé ismert változata a tsurara-onna, vagy jégcsap asszony, akivel alakja az idők folyamán összemosódott. Az szintén kevésbé ismert, hogy nem csak fiatal nőként létezik yuki-onna, hanem gyermeklánytól idős asszonyig vannak variációi.
Tsurara-onna (つらら女) egy gyönyörű nő, akit talán éppen a férfiak magányossága hozott létre. Ha egy férfi hosszasan, vágyakozva bámul egy tetőről lelógó jégcsapot magányosságában, a tsurara-onna nem sokkal később megjelenik. A felszínen a jégcsapasszony egy hétköznapi – habár kifejezetten szépséges – nő.  Megjelenésükben megszólalásig hasonlítanak a yuki onna-ra, és mindkettőjük életeleme ugyanúgy a tél. Ahogy a téli hó olvadni kezd, és a jégcsapok sem lógnak már a tetőkről, a tsurara-onna is eltűnik a hideg idővel együtt.)
.


Találkozások:
Jeges lénye ellenére a tsurara-onna melegszívű, és szerető lélek. Valójában a legtöbb “jégcsapasszony-történet” arról szól, hogy szerelembe esnek egy emberrel, és hozzámennek feleségül. Ezek a kapcsolatok aztán kivétel nélkül tragédiával végződnek. A gyönyörű menyasszonynak elkerülhetetlenül el kell mennie, ahogy a tavasz közeleg, elhagynia az összezavarodott és megtört szívű férjet, és a jövőbeli találkozásuk a következő télen általában nem ér jó véget, ha hihetünk a legendáknak.
Minthogy úgy néznek ki, mint bármelyik emberi asszony, gyakran igen nehéz felfedezni valódi identitásukat. Egy esetleges jel lehet erőteljes vonakodásuk a forró fürdőtől. Alkalmanként a történetek úgy szólnak, hogy a férj hiába is kérleli őket, nem hajlandóak a fürdőzésre. Ha végül kimerülnek az ellenkezésben, engednek és belépnek a fürdőbe. Mikor a férj visszatér, csak néhány apró jégszilánkot talál a felszínen lebegve, a feleség viszont örökre eltűnik.
 


Tsurara-onna történetek:
Számtalan tsurara-onna történetvariáció létezik. Fellelhetőek minden olyan prefektúrában, ahol havas a tél, és minden történetben van egy kis egyediség. De azért találhatóak közös motívumok is szép számmal a különböző variációkban. A legtöbb szinte megtévesztésig hasonló a yuki-onna történetekhez. A fő szálak a szerelem, a házasság és végül az árulás/tragédia.
Az egyik legismertebb elbeszélés Echigo provinciában (ma Niigata Prefektúra) játszódik.
Egy fiatal, magányos férfi bámult ki az ablakán egy hideg, havas éjjelen. Csodálattal és sóvárogva figyelte a gyönyörű, téli tájat. Szíve mélyéről azt kívánta, bárcsak egy olyan gyönyörű feleséget találna, amilyen a tetőről lógó jégcsap. Nem sokkal később kopogás hangzott kintről. Egy nő hangját hallotta, ami olyan szép, és tiszta volt, akár a jég csilingelése.
“Bocsásson meg! Éppen úton voltam, de a rám törő hóvihar miatt nem tudtam folytatni az utazást! Megengedné, hogy a házában húzzam meg magam éjszakára?”
Az ifjú természetesen beleegyezett (melyik férfi ne tenné?), és elragadtatással vette tudomásul, hogy a nő arca legalább olyan gyönyörű, mint a hangja. Mindent megtett, hogy az asszonyt maradásra bírja.
Hónapok teltek el, és a nő még mindig a ház vendége volt… természetesen ő, és az ifjú mélységes szerelembe estek, és így megfeledkezett az utazásról. Összeházasodtak, és nagy boldogságban éltek együtt.
Egy tavaszi reggel a gyönyörű ifjú asszony vásárolni indult, de nem ért többé haza. Az ifjú férj hiába várta, várta egész nap, egész éjjel. A hó megolvadt, a szilva virágot bontott, és közelgett a tavasz. Az ifjú végigkérdezett mindenkit, hogy látták-e a feleségét, mindenfelé kereste őt, de sehol nem találta és senki nem látta őt. Lassan beletörődött, hogy az asszony elhagyta őt. Ahogy telt az idő, az összetört szíve lassan gyógyulni kezdett, és végül újraházasodott, elvett egy lányt a faluból.
A következő télen, egy hóvihar alatt az ifjú férj azon kapta magát, hogy az ablakon kifelé bámulva a hosszú, tetőről lelógó jégcsapokat figyeli. Szinte azonnal kopogás hallatszott. Az előző tél gyönyörűséges asszonya állt odakint. A férfi döbbenten meredt rá.
“Minden nap téged kerestelek! Mit jelentsen ez? Hogy voltál képes eltűnni egyetlen szó nélkül?”
A nő így felelt: “Tudod, az ember néha kénytelen alávetni magát a körülményeknek, de mi örök szerelmet ígértünk egymásnak! Azt mondtad, hogy a kettőnk közötti kötelék olyan erős, tiszta és gyönyörű, mint a jégcsapok odakint… és most… új feleséged van”
A gyönyörű, bánatos asszony ezzel elhagyta a házat. A férfi utánaszaladt, de volt felesége eltűnt. Ekkor az új feleség kikiáltott a házból, és azt kérdezte, mi történt.
“Semmi! Maradj odabent!”
A következő pillanatban hangos csattanás hallatszott, amit egy kiáltás követett. Az új asszony kirohant a ház elé. A férje a ház előtti téren feküdt. Halott volt, a fejéből egy hatalmas jégcsap állt ki, ami a tetőről hullott alá…
Egy másik eset Yamagata-ból, ahol egy férfi állította, hogy egy tsurara-onná-t vett feleségül. Az asszony gyönyörű volt, átható pillantással, és a bőre olyan fehér volt, mint a márvány. A férj szeretett esténként hosszú, forró fürdőt venni, de a felesége mindig elutasította, hogy csatlakozzék. Egy rettenetesen hideg, és havas estén a férfi aggódva ragaszkodott hozzá, hogy felesége is fürdőt vegyen, nehogy megfagyjon a hidegben. A nő tiltakozott, sőt ellenállt, de nem volt esélye a férje ellen, aki egyszerűen beledobta a dézsába. Amikor néhány perccel később visszajött, az asszonyt nem találta sehol, helyette csak néhány vékonyka jégcsap maradt a dézsa vizében.
.

Yuki-onna történetek:
Egy régi legenda az Edo-korból, a Sōgi Shokoku Monogatari –ból, kb. 1690-ből. A szerző egy Sogi nevű szerzetes volt, aki azt állította, hogy találkozott egy hóasszonnyal egy havas reggelen, amikor kiment a kertjébe. Leírása alapján a nő sápadtfehér bőrű, 20 év körüli és kb. 3,30 méter magas volt. Haja és ruhája olyan fehér volt, mint a hó. Mikor a férfi beszélni kezdett hozzá, a yuki-onna eltűnt.
Egy másik, Oguni-ból – Yamagata prefektúra -, származó történetben a yuki-onna tulajdonképpen egy holdbeli hercegnő, aki nagyon unatkozott. Kíváncsi volt, vajon milyen lehet a Földön, ezért leszállt a hópelyhekkel együtt, és itt is ragadt, mert arra nem gondolt, hogy juthat majd vissza.
Niigata-ban, egy öreg, és a felesége fogadót üzemeltettek a hegyi út mentén. Egy havas éjjelen egy szépséges fiatal hölgy tért be hozzájuk, aki egyedül utazott. Megmelegedett a tűznél, és együtt vacsorázott a fogadóssal, és a nejével.. Édes, elbűvölő teremtés volt, hihetetlen szépséggel megáldva. Éjféltájt, mikor az ádáz idő odakint a leginkább tombolt, felállt, és távozni készült. A fogadós könyörgött neki, hogy ne menjen ki, és megfogta a kezét, hogy marasztalja. Az hideg volt, akár a jég, és ettől az egyetlen érintéstől elszállt a férfi testéből minden melegség, heves reszketés vett rajta erőt. Ahogy próbálta a házban tartani, hirtelen a nő egész teste jeges párává vált, és egyszerűen kiszállt a kéményen át az éjszakába.
.

Egy következő történet Minokichi-ről, a szorgos inasról szól, aki egy heves hóviharba került a gazdájával. Egy hegyi kunyhóban kerestek menedéket. Miközben aludtak, megjelent egy hóasszony, és jeges lélegzetével megölte a gazdát, ám mikor látta, hogy a szolga, fiatal és jóképű, megkímélte, ám megígértette vele, hogy soha senkinek nem fog beszélni a találkozásukról, majd eltűnt. A következő télen a fiatalember egy gyönyörű fiatal nővel találkozott szülőfalujában, akit Yūki-nak hívtak. Hamarosan összeházasodtak és a nő tíz szép gyermekkel ajándékozta meg, akiknek feltűnően fehér volt a bőre. Minokichi egy  este elmesélte a feleségének, hogy mennyire emlékezteti  a hóasszonyra, akivel évekkel azelőtt találkozott. Yūki dühös lett. Felvette eredeti alakját és közölte a férjével, hogy megszegte az ígéretét és csak a gyermekek miatt nem öli meg őt, és ha a gyerekekkel bármi történne, azt keservesen megbánja, azzal a yuki-onna eltűnt.
(Megjegyzés: ez a történet többféle változatban létezik, de a mag ugyanaz. Érdekes a hasonlóság a Hókirálynővel is, aki jégszilánkot fúj az emberek szívébe, hogy megfagyassza azt)
Hogy vannak-e még hóasszonyok a Földön, ki tudja, de azért nem árt meg, ha a havas túrákon nem térnek le az útról, legalábbis Újév napja és február 1 között!
 .
Yuki-Onna / Snow Woman (2016) movie by Kiki Sugino






Források:
Kwaidan by Lafcadio Hearn (1904)
Ancient Tales and Folklore of Japan by Richard Gordon Smith (1908)
The Night Parade of One Hundred Demons by Matthew Meyer: A Field Guide to Japanese Yokai (2012)
The Great Yokai Encyclopedia: The A-Z of Japanese Monsters by Richard Freeman (2010)
Yokai Character Collection by Michael Goldstein (2015)
https://yokaigrove.wordpress.com/2013/01/04/yuki-onna-lit-snow-woman-%E9%9B%AA%E5%A5%B3/

2018. december 24., hétfő

2018. december 11., kedd

Tükröződések


lepke választ párt
szélben kavargó szirmok
legszebbjeiből

(Mušinský Edit)
tavaszi szellő
a fűzfalevelek közt
pillangó libeg

(Matsuo Basho)
az őszi szélben
könnyűszárnyú pillangó
oltalmad kéri

(Damm József)





csónakom hasít
mozdulatlan víztükörbe -
összetört a Hold

(Tabi Kazu)
rövid éjjelen
víz színén szétzúzódott
szilánkos a Hold

(Yosa Buson)
nyugodt tótükör
szirom hullott rá csupán
mégis összetört!

(Lir Morlan)





kora hajnalban
fehér virágszirmokat
a fagy emészti.

(Tabi Kazu)
zúzmarát mutat
a fojtóbab ma reggel
levele színén

(Matsuo Basho)







Ó mily nyugalom!
kősziklán is áthatol
a kabócaszó

(Matsuo Basho)
fekszem gondtalan
tar szikla árnyékában
tücsök hegedül

(B. Tomos Hajnal)



reggel teázni
fűszeres levegőben
a csend is hideg

(Fekete Auguszta)
reggeli teát
kortyol egy szerzetes –
krizantém csendjét

(Matsuo Basho)
teámat reggel
csak egy zümmögő kis légy
röpte zavarja

(Mušinský Edit)






egy őszi este –
nyugalom pillanata
röpke életben

(Yosa Buson)
az ősz illata
kopogás nélkül lép be
mellém telepszik

(Fekete Auguszta)





mosoly ül arcán
a város koldusának
ha mulat a nép

(Mušinský Edit)
ki van öltözve
jó szerencse ünnepén
az ecetárus is

(Matsuo Basho)







hetedik hónap
elején mily különös
itt az éjszaka

(Matsuo Basho)
júliusi est
mily különös egyedül
nézni az eget

(B. Tomos Hajnal)





szűk kis utcánkat
eső mosta tisztára
szél kiseperte

(Tabi Kazu)
az eső elállt
két szomszéd ház élvezi
a tisztaságát

(Matsuo Basho)







visszabámult rám
csúnya mogorva képpel
mocsár varangya

(Kobayashi Issa)
kiszáradt kútból egy
varangyosbéka brekeg fel
mély neki a csend

(Sapa Brown)




nem látja senki
virágzik a szilvaág
bronztükröm hátán

(Matsuo Basho)
míg benne csak őszt,
a tükör festett hátán
tavaszt találnék

(Lir Morlan)





zöldellő bokrot
lemeztelenítette
éjszakai fagy

(Tabi Kazu)
fújj csak ha akarsz
őszi szél! a virágok
már elsorvadtak

(Gensen)
csipkés szemfedőt
holt gyümölcsöskertekre
varr lomhán az ősz

(Fekete Auguszta)





avartengerben
áll vén tölgyfám, ágain
rügyek pattannak

(Mušinský Edit)
lehull a virág
visszatér a földbe
gyökereihez

(Matsuo Basho)







reggeli ködben
festett álomalakok
a járókelők

(Kobayashi Issa)
csak egy vázlatrajz
távolodó alakod
köd öleli át

(Fekete Auguszta)





tengernyi zöldben
két fülemüle szólam
dajkálja csöndem

(Sapa Brown)
Fenyő-szigeten
ahol az árnyak sűrűk –
szól a rigófütty

(Kobayashi Issa)